Breakfast Club

Mivel tegnap este a Tökéletes katona 3-ra (ki gondolta volna, hogy már ennyi része van) nem voltak kíváncsi, inkább elővettem századjára is a Breakfast Clubot. Ez az a film, amiben öt diák szombat reggel büntetését tölti az iskola falai között, ki-ki a maga ügye miatt. Mindnyájan szöges ellentétei a másiknak, mondhatni a különböző tinédzser-sztereotípiák megtestesítői, és a kezdeti ellenségeskedések után szép lassan összemelegednek. Tök minimalista az egész, kilencven percen keresztül csak beszélgetnek (illetve előfordul, hogy az igazgató elől bujkálnak a folyosón meg füveznek is), de olyan mesteri dumákat nyomnak, hogy egyszerűen nem lehet nem beleszeretni. Plusz az egészről csak úgy süt a 80-as évek feeling, ami megint csak tesz rá egy nagy lapáttal. A színészek is marhajók, bár sajnos nekik sem termett sok babér a későbbiekben, gondolom nem igazán tudtak kiszakadni a brain, athlete, basket case, princess, criminal skatulyából. A vége meg minden idők egyik legikonikusabb befejezése, miközben szól a Don't you forget about me a Simple Minds-tól. Öklöket a levegőbe! Kult.