Világvége mégegyszer

Kicsit sok lett mostanában a világvége témát feldolgozó vígjáték, előbb Seth Rogenék nyúltak a témához a maguk agyament módján, most meg a Haláli hullák hajnala-Vaskabátok duó kapta meg a jól megérdemelt befejező darabot, ezzel trilógiává bővítve Edgar Wright, Simon Pegg és Nick Frost ízig-vérig brit humorral megáldott hülyülését. Hogy melyik sikerült jobban, azt mindenki döntse el maga, én inkább elkerülöm az elkerülhetetlen összehasonlítást és fejest ugrok az utóbbi értékelésébe. De előbb egy fasza kép.

Kezdjük a jó hírrel: a stílus és a megszokott humor (idióta szóviccek, gyors egymásutánban történő vágások, stb.) megmaradtak. Az első negyven perc végig a poénkodásról szól, miközben Simon Pegg karaktere összegyűjti a régi haverokat, hogy a szülővárosban ismét megpróbálják teljesíteni az Arany Utat (valójában egy 12 állomásos kocsmatúra), amelyet annak idején, tinédzser korukban elszalasztottak. Azonban kiderül, hogy a békés városkát azóta idegenek szállták meg, akik önmagukat jó színben akarják feltüntetni, ám érdekes módon minden adandó alkalommal ki akarják csinálni hőseinket.

És itt jön a rossz hír, vagy legalábbis kicsivel rosszabb, mint az előbbi jó hír: a film itt átmegy egy totális sci-fi/akciómoziba, némi világvége hangulattal és erőteljesen megcsappant humorkészlettel. Így is röhögsz, de nem annyira, és nem olyan hangosan, mint az előző két felvonásban, inkább csak sokat mosolyogsz. Persze, a kidolgozottsággal és a látvánnyal semmi baj sincs, akinek nem esik nehezére elvonatkoztatni az előzményektől, az biztosan baromi jól fog szórakozni itt is. Hiszen még így is az év egyik legszórakoztatóbb filmélményét kapjuk az arcunkba.

Vége a Breaking Badnek Bitch!

Azt hiszem, most egy darabig egészen fölösleges sorozatokat néznem, amit itt ebben az utolsó néhány részben műveltek (különösen a befejező epizód utolsó jelenetében), azt egy ideig nem fogja überelni semmi. Véget ért minden idők egyik legjobb tv sorozata és ennél tökéletesebben nem is zárhatták volna le ezt a hat évet. Aki eddig nem állt neki, annak javaslom, hogy sürgősen pótolja eme balga hiányosságát!

Escape Plan avagy Schwarzi és Stallone meglépnek

Mivel az Expendables 3-ra még várni kell egy kicsit, Schwarzi és Sly úgy döntöttek, hogy addig is meglepik a közönséget egy közös produkcióval. Ez volna a hihetetlenül idióta magyar címmel futó Szupercella.

Tipikus börtönből meglépős sztori néhány könnyebb csavarral és a két nagyágyúhoz mérten meglepően kevés akcióval, amit most szerencsére nem kell negatív értelemben venni. Kedvenceink bő egy órán keresztül tervezgetik a tényleg aprólékosan felépített szökést, miközben a tőlük jól megszokott laza poénokat is szépen adagolják, hogy azért mégse vegyük őket teljesen komolyan. Az utolsó fél órában meg zúznak, ahogy azt kell, ahogy azt csak ők tudnak, még mindig, ennyi idő elteltével is.

Természetesen nem lesz klasszikus, mint azok a 80-90-es évekbeli filmek, amiket külön-külön összedobáltak (Kommandó, A pusztító, stb.), de egyszer bőven szórakoztató kis mozi lett belőle. Aztán egy hét múlva lehet arra sem fogok emlékezni, hogy létezett egyáltalán.

Családi üzelmek

A klasszikus Chevy Chase-féle Vakáció filmek méltó utóda? Na azért nem, de hogy rohadt szórakoztató, az biztos.

Tipikus családi road-movie felállás egy aprócska csavarral: a családfő, Dave senkinek sem az apja, a feleség igazából sztriptíztáncos, a fiúgyermek a szomszéd lúzer, akire magasról szarik az anyja, a lány pedig egy hajléktalan szakadék. Millerék tehát nem átlagos család, ugyanis nem is egy család; csupán tetemes mennyiségű kábítószert kell átcsempészniük a mexikói határon, ezért kénytelenek mintafamíliának álcázni magukat, hogy elkerüljék a kíváncsi pillantásokat.

Természetesen jönnek a csip-csup megpróbáltatások, a "családnak" össze kell tartania, hogy igazi famíliaként evickéljenek ki a balhéból, de akkora poénokkal, hogy lefordulsz a székről. Alapból a karakterek zseniálisak, még Aniston is tök faja volt (már önmagához képest), bár a tánca, amit a trailerekben nyomtak kicsit túlzás. Még az idióta útitársak szála is jópofa, mondjuk azért ott vannak kínosabb pillanatok, de át lehet vészelni azt is.

Amúgy meg, aki jót akar röhögni mostanában, annak mindenképpen be kell próbálnia, az utóbbi időben felvonultatott vígjátékokat simán lezúzza, kivéve persze a This is the End-et ugye, bár kicsit más kategória a két film, teljesen más a humoruk is. Itt sem finomkodnak, van azért pókcsípéstől nyolcszorosára dagadt herezacskó premier-plánban, meg egy kis swingerkedés is, de a komolyabb gusztustalankodástól szerencsére megkímélnek minket. Úgyhogy irány a mozi, irány az online filmek, irány az illegális letöltés, ki-ki melyiket részesíti előnyben!

Itt a vége (This is the End)

A sztárok partiznak James Franco vadiúj kéglijében, amikor beüt a világvége, méghozzá a hagyományos bibliai, elragadtatós-démonmegszállós formájában. A föld megnyílik, Rihannát és Michael Cerat elnyeli a Pokol, a hat "jóbarát" (Franco, Seth Rogen, Jay Baruchel, Jonah Hill, Craig Robinson és Danny McBride) pedig úgy döntenek, hogy bölcsebb ha inkább meghúzzák magukat Franco "erődjében".

Meg kell mondjam, ez egy kurvajó film lett, főleg annak, aki szereti az említett delikvensek előző marhulásait (Ananász Expressz, Superbad, stb), meg az azokat jellemző sajátos humort. Az előzetesekben még kicsit aggódtam, hogy túlzásba viszik a füves meg a különböző testnedvekre irányuló poénokat, de szerencsére nem lett teljesen igazam. A lényeg, hogy mindenki saját magát alakítja, így rendesen rá is játszanak a közönség által felépített különböző sztereotípiákra (Michael Cera a kisfiús arcával, McBride a tipikus tahó, Franco a bájgúnár), meg jól ki is parodizálják azokat. Nem is igazán lehet tudni, hogy most akkor végül is önmagukat figurázzák ki, vagy inkább a nézőket?

Jó kérdés, hogy többszöri nézésre érdemes-e, de egyszer simán a hangosan röhögős fajta, agyzsibbasztó történettel, néhány liter komolyan vehetetlen művérrel és kegyetlenül betalálós dumákkal. A hatalmas cameokról (Emma Watson, Channing Tatum) nem is beszélve. Eddig az év vígjátéka a Családi üzelmekkel holtversenyben. Arról majd kicsit később, most elő egy szelet Milky Wayjel és egy Backstreet Boys albummal!

Kick-Ass 2 = SZAR

Ismét egy folytatás, ismét valami sokkal gyengébb, mint az előd. Csak míg a Szörny Egyetemmel túl sok baj nem volt azon kívül, hogy nem nagyon volt értelme megcsinálni, addig a Kick-Ass második része kifejezetten fostosra sikeredett. Tegye fel a kezét, aki meglepődött!

Kick-Ass és Hit Girl gyakorolnak és rosszfiúkat kapnak, majd Hit Girl feladja és elkezd suliba járni, hogy láthassuk a lerágott csont "lúzer kiscsaj a gimiben a menő luvnyák ellen" felállást néhány egészen agyromboló poén kíséretében (hányás-fosás egyszerre - bizony ám!), Kick-Ass beáll a szuperhősök ligájába, a Red Mistből lett szupergonosz, MotherFucker pedig sereget toboroz, hogy meghódítsa a világot és kinyírja Kick-Asst. Fuck this shit!

Szó mi szó, akadnak jobb pillanatok (Jim Carrey pl. zseniális Colonel Stars and Stripes szerepében), de a humorforrás az első fél óra után hirtelen kiapad, az egész csak úgy bűzlik az izzadságszagtól. És az erőszak! Oké, az első részben is röpködtek a végtagok és fröcsögött a művér, de ott az egész másfajta célt szolgált, fun volt nézni. Itt meg mi van? Görcsösen próbálnak minél véresebbek lenni, csak elfelejtik, hogy ehhez megfelelő sztori is kell, különben az egész öncélúvá válik.

Történet meg nincs, csak legyen sok akció meg sok brutalitás meg sok mindenki egyszerre a vásznon. A mondandó is ugyanaz, csak más, sokkal gyengébb köntösbe öltöztetve. A végefőcím utáni jelenet miatt a harmadik rész borítékolható, remélem addigra kerítenek egy jobb írót és egy jobb rendezőt is. Különben megette a fene az egészet.

Szörny Egyetem

Lehet, hogy kellett volna alá a magyar szinkron? Most már sohasem derül ki, mert bár egyáltalán nem volt rossz a Szörny Egyetem, bőven hiányzott belőle az a plusz, amit az első rész frissessége adott, így csak egy erősebb közepesre futotta. Cuki meg minden, de a poénok nem valami átütőek, a sztorit meg már ezerszer láttuk a különböző egyetemes-bulizós filmekben. Ízig-vérig gyerekeknek készült ezúttal, több szót nem is érdemes róla beszélni.

Arrested Development 4. évad

Most fejeztem be az Arrested Development (Az ítélet: család) 7 év után visszatérő 4. évadját és valami eszméletlenül kurvajó lett. Simán az utóbbi évek legjobb sorozatévadja, talán a Lost első szezonjai óta nem volt ilyen komplexen felépített 15 epizód, mint itt. Ráadásul ez vígjáték.

A történet részletezésébe nem fognék bele, aki ismeri, az úgyis tudja miről van szó, aki meg nem, azt úgysem érdekli. A lényeg, hogy kilenc karakter különböző nézőpontjából zajlanak az események, amelyek rengeteg ponton összeérnek és keresztezik egymást. Ez egyrészt erősen eltér az előző szezonoktól, viszont remek alapkoncepció, remélem más műsorokban is többször felhasználják majd, másrészt a poénok is zseniálisan vannak felépítve, helyenként egészen nagyokat lehet röhögni az epizódokon, amikor a különböző perspektívákból adódóan a néző végre megérti mi miért történt/történik. És ha mindez nem lenne elég, a fantasztikus főszereplőgárda (Jason Bateman és Michael Cera nagy kedvencek) és az időnként apró szerepekben felbukkanó sztárok (inkább nem is mondok neveket, mindenki fedezze fel magának) is alaposan feldobják az amúgy is remek hangulatot.

Ha minden igaz, a készítők már tervezik a mozifilmet és az 5. évadot, remélhetőleg minél előbb lesz belőlük valami.

Gyakornokok

Két kereskedő elveszti az állását és végső elkeseredésükben jelentkeznek a Google-hoz gyakornoknak. A csodával határos módon be is kerülnek, de a nyári "google-táborból" csak nagyon kevesen kaphatnak valódi állást a későbbiekben. Ez lenne a legjobb vígjáték, amit az utóbbi időben láttam, ami elég jól mutatja, hogy milyen gyenge komédiák is születnek.

Vince Vaughnt mostanában divat lett fikázni. Sandlerhez lehetne leginkább hasonlítani, na nem a humoruk alapján: amint kijön egy új filmjük, azonnal jönnek az ócsárolók, hogy megint mekkora szar lett, vonulj vissza, stb. A különbség kettejük között, hogy Sandler valóban trágya vígjátékokat csinál egy-két kivételtől eltekintve, a humora folyamatosan egyre lejjebb csúszik a trágárság és az undorító poénok bűzös mocsarában, míg Vaughn már évek óta ugyanazt a szintet tartja (természetesen egy-két kivételtől eltekintve). Ezért is nézem meg még mindig minden filmjét, mert régen, még az Old School-Kidobós korszakában megkedveltem és azóta képtelen vagyok utálni a gyengélkedések ellenére is.

Ja, hogy a fimről is kéne valamit? Vaughn és Wilson egy csapatba kerülnek néhány kockával, ami a poénok nagy részének biztosít forrást. Hogyan tud két 40-es csávó alkalmazkodni a sok fiatal számítógépzseni által uralt világban? Ez itt a fő kérdés, a válasz meg kellőképpen rózsaszín és valószerűtlen, amilyen egy kellemes szombat esti limonádéban szükségeltetik. Közben szólnak a meglepően jó sikerült poénok (bár lehet hogy a szinkron is dob rajta, a Mourinhos pl. biztosan nem hangzott el az eredeti szövegben), Vaughn és Wilson meg bohóckodnak, ahogy azt megszoktuk tőlük, amiért szeretjük őket, miközben Charles Xaviertől kapnak tökön öklözést, csajoznak egy csöppet, összetartanak egy szedett-vedett idiótákból álló csapatot és még kviddicsezni is megtanulnak.

Az igazság győzedelmeskedik, a rossz elnyeri méltó büntetését és még a kemény tekintetű tanítóról is kiderül, hogy vajból van a szíve. Hát lehet bántani egy ilyen kellemes kis semmiséget?

Női szervek

Pajzán egy cím. Majd megnézem a szereposztást, rendezőt... ééééés nem jött össze, hogy felvilágosítást kapok az ellenkező nem működéséről.

Olyan egyszer nézős kis apróság. A jó és a rossz zsaru találkozik. Igazából nem is, mert mind a ketten nagyon jók a szakmájukban, csak a stílusuk ég és föld.
Sandra Bullocké lett a merev, feszült, okostojás, precíz, szolgálatkész, frigid szerep, mit általában, de persze, hogy a végére belazul (majdnem ugyanolyan mit a Beépített szépség 2). Félreértés ne essék, nagyon szeretem, láttam tőle néhány pár filmet . Egy percet sem bánok.
Melissa McCarthy meg a csúnya, vagány, szókimondó, obszcén, 140 cm tömény veszedelem szerep.
Film tele van a veszekedésükkel, egymás kioktatásával persze a jó ügy érdekében, hogy egy lépéssel előrébb lehessenek és, hogy majd a végére egymásra találjanak. Randa, ocsmány beszédből, nincs hiány ez volt az egyetlen stratégiájuk, hogy feldobják az egész alkotást, gondolom ezzel próbálták kompenzálni az elcsépelt, unalmas történetét a filmnek. Arra az eseményre felébredtem, mikor Bullocknak a combjába vágják a kést... kétszer is és nála teljesül az amerikai álom... ezek után még  tudott futni! Lehet azért mert ki lett erre is képezve, vagy tudja az elméletet, hogy ez esetben mit kell csinálni, de az sincsen kizárva, hogy valami felsőbb erőktől kapott segítséget. 

Nagyjából ennyit szerettem volna erről.

cső.

Jelek

Feszült, misztikus hangulat, sejtelmes zene, óriási gabonakörök és Mel Gibson. Na meg M. Night Shayamalan, korunk egyik legnagyobb meg nem értett zsenije (bah). Hát persze, hogy a Jelekről van szó.

Másfél órában kaptunk néhány UFO-t, egy rettegő családot, egy aggódó, hitét vesztett családapát, némi izgalmat az utolsó háromnegyed órában és egy nem túl acélos befejezést. Most mondjam azt, hogy már meg sem lepődöm? Mr. Night még így is túltejesítette magát nálam, hiszen eddig egyetlen általam látott filmjét sem tudtam jónak mondani. Ez sem kifejezetten jó, de legalább helyenként megközelíti a szórakoztató mozi fogalmát. Félsiker, nemde?

Tudom, a hétre ígértem a Shayamalan maratont, de annyi sorozatos pótolnivalóm van, hogy max a Jelek meg a Falu fognak beleférni. Azok már készenlétben vannak, bár Pista_Bá adhatna valami támpontot, hogy egyáltalán érdemes-e rászánnom a drága időmet...

Démonok között

Eljött az az idő, hogy elmentem moziba háromnegyed év után, mivel moziünnep volt zsír. Féláron a jegy zsír. WestEnd zsír. Olyan nyomor mint a tömegsírban zseeer.
Nincsen bajom ezekkel a kulturális központokkal. Tényleg nincs, csak mikor a hátad mögött ülő srác minden egyes mozdulatánál akkorát rúg a székedbe, hogy lefejeled a térdedet (lehet azért mert 220cm felett volt, igen elég valószínű és ugyebár olyan finoman vannak kivitelezve ezek mozik, mint az egyik közúton történő tömegszállítással foglalkozó zrt.-nél az Ikarusz távolsági buszokon), az igen intellektuális hölgyeménynek pedig az éppen valami új popsláger szólal meg csengőhangként a telefonján, mire felveszi és annyit tud belemondani, hogy "Moziban vagyok bazdmeg". Röviden ennyit a kultúrafogyasztásunkról.
Nem vagyok híve a horrornak, de ugyebár haverok meg minden, elrángattak.

Igazából félelmetes volt, mint ahogy a képen is írják... a 10 éveseknek akik még nem láttak csúnya filmeket, de ugyebár a mai generáció... :D
Történetünk annyi, mit az összes horror séma. Elhagyatott ház, olcsón, lelakva, tó mellett, gyilkolászás helyszíne, rengetek ingyen négyzetméter a szekrény mögött. Annyira nem is volt olyan rossz, de még így is a nagy horroros múltamból (8-10 film) felismertem belőle 5-öt. Annyi minden kis apró dolgot próbál belesűríteni az alkotásba, ami összefüggéssel próbált állni az alapstoryval, hogy még a rendezőbácsi, forgatókönyvíró is belebonyolódott. Megkísérli megspékelni a végét néhány csavarral, teljesen fölöslegesen. Az ócska, feszültségoldó száraz, fingós poénokat meg említésre sem méltatom.
Egyetlen jelenet volt használható, mikor Loraine a démonnal megszállt háznál tereget (?!), a szél lefújja az egyik lepedőt és a semmiben egy emberféleségre tapad. Ez tényleg nagyon jól meg volt csinálva, elnyerte tetszésemet ^^. Pozitívum még, hogy a filmhez nem illő, idő és képkocka pocsékoló jeleneteknél nagyon király a zene (Time of the Season-The Zombies, In the Room where you Sleep-Dead Man's Bone, Sleepwalk-Betsy Brye). El ne felejtsem, majdnem 2 óra volt a játékidő, szóval megérte az árát! xd (se)
Természetesen, hogy a jó nyer, a rossz meg elnyeri méltó büntetését. Tudjátok, ilyen ingerszegény befejezés. Nincs halott, boldog mindenki. Próbálja paranormális jelenségekkel a lelkedet terrorizálni, ami nálam igen nagyon használ és utána nem merek a szobámban aludni, akár egy hétig is! A Démonok között eddig eredménytelenül... Mondjuk még mindig fenn vagyok. Lehet kicsit közrejátszik :I

csö

Azt hiszem, Pista_Bá lelkesedése rábeszélt arra, hogy jövő héten M. Night Shumbawumba maratont tartsak. Valószínűleg életem legnehezebb időszaka elé nézek...

Potternek elgurult a gyógyszere

Ha jót akarsz magadnak, még véletlenül sem nézed meg a Fekete ruhás nőt. Egyrészt nem is horror, csak olcsó és gagyi ijesztgetés, másrészt akkora retek a történet meg a végső csavar, hogy azt hittem leszállok a székről. Potter meg próbálkozik becsülettel, itt még az aggódó édesapa szerepet is bevállalta (mondjuk nehezen bírtam komolyan venni :):)), de még mindig sokszor vágja ugyanazt a semmibe meredő fapofát. Kerüljétek, na.

Baszki, a Fifty Shades of Grey (A szürke ötven árnyalata) főszereplője máris kiszállt, pedig még el sem kezdték forgatni. Állítólag nem fér bele a sűrű menetrendjébe, bár szerintem inkább elolvasta a forgatókönyv első vázlatát és úgy döntött, nem akar egy ilyen fostalicskában szerepet vállalni hahaha...

Most akkor ki fogja nyalogatni Dakota Fanningot? :(:(:( Vagy Johnsont? Nem mindegy?

Az Esemény

Friss élmények után mesélek nektek egyik kedvenc rendezőm egyik elfuserált filmjéről. Habár mr.p "szerkesztőtársammal" ellenkező véleményen vagyunk a rendező terén, (lsd. After Earth bejegyzést, szóval ebből ki is derült, hogy ki a páciens) nem érdekel, akkor is egy elbaltázott zseni!

Szóval Az Esemény kedves M. Night Shyamalan-tól!

A rendező a nevében viseli, hogy ez egy szerény, visszahúzódó, kis célközönségnek szóló film, de mégis egy globális problémával, emberi mivoltunkkal  foglalkozik.
Története, hogy valami vírusféle terjeng persze, hogy Amerikában, ami igazából nem is vírus, nem is a köznép véleménye szerinti terrortámadás, hanem... most figyelj...  védekezés céljából kifejlesztett cuccos' amit a nővények bocsátanak ki. Az emberek ellen védekeznek. Allergiásak az emberekre! Sőt igazából az emberi gorombaság, nemtörődömség, önzőség a fő erogén zónájuk, (ezt nem mondák el benne ilyen pontosan, de nagyon de jajjj de nagyon utalgatnak rá). Ja és akkor persze már, hogy természetesen még a környezetszennyezés meg általában amiért a Greenpeace is harcol. Elég kreatív módon végez az emberekkel. Arra készteti őket, hogy öngyilkosak legyenek ^^. Van benne pár vicces, idegtépő jelenet ezzel kapcsolatban, szerintem Shyamalan itt élte ki az ezzel kapcsolatos elfajult vágyait. A rendezőtől eddig megszokott hulláknak a köbét láthatjuk. Nadenahát! Most jön csak a bonyodalom! Főhősein Mark Wahlberg és az elragadó Zooey Deschanel MENEKÜLNEK A HALÁL ELŐL!!! Te jó ég! Mihelyt megtudták, hogy balhé van a régiójukban, el is indulnak szerencsét próbálni, hátha túlélik a halált!!! Wahlberg-el nincs akkora nagy bajom, mert mindig övé a 150 cm tömény erőszak, (mici)macsó szerep, de ez a Zooey jány... hát én Az Igenemberben mennyire szerettem... aztán persze megnéztem még néhány filmet tőle... 500 nap nyár, Galaxis útikalauz stopposoknak (ezekről később) és rájöttem, hogy ő egy olyan karakter akinek mindig a szemét, okoskodó némbert kell játszani, mert olyan tenyérbemászó a stílusa.
Na, tehát menekülnek, vonatoznak, kocsikáznak, futnak, találnak egy nénit, rájönnek a turpisságra.
Szóval elfuserált egy alibi, tudományosan megmagyarázva. Ilyen egy elvetemült ötletet! Annyira nem elgondolkodtató, de próbál gondolkodásra bírni!

csö

White House Down

Az akciófilm, amire már oly régóta várok? Roland Emmerich előszeretettel mutogatja Amerika pusztulását, ám ezúttal mindössze a Fehér házig jut el, a sok bohóckodás (Holnapután, 2012) után pedig végre ismét megközelíti eddigi legjobb munkájának, a Függetlenség Napjának szintjét.

A Fehér Házat terroristák szállják meg és túszokat szednek, de a Házelnök egyik testőre sikeresen meglép az elnökkel,hogy egy stílusos buddy-szállal az egész cirkuszt kellőképpen komolytalanná tegyék. Channing Tatumot a kezdeti Step Up-os korszaka ellenére a 21 Jump Street óta valahogy képtelen vagyok utálni, most is jól áll neki ez a John McClaine-utánzat "fehér trikóból fekete lesz" szerep, Django meg alap, mert a D-t nem ejtjük, meg amúgy is fekete öltönyben és hófehér Nike cipőben szaladgál a rosszarcok elől, és RPG-vel tüzel ki mozgó járművekből.

Szerencsére az Amerika-nyáladzást sem erőltetik nagyon, nem úgy, mint az év elején bemutatott, egybként szinte teljesen ugyanilyen Olympus Has Fallenben (abban Butler volt a hős, Aaron Eckhart meg az elnök), ami egyrészt egy rakás szar volt, másrészt túlságosan komolyan vette magát. Itt néha olyan képtelen dolgok vannak, hogy egyszerűen nem lehet kibírni röhögés nélkül, de süt róla, hogy nem is az volt a cél, hogy a néző fapofával ülje végig az egészet.

Emmerich tehát megint szórakoztató filmet csinált, még a sokszor eléggé nevetségesen kinéző CGI meg a gagyi kislánymegmentős szál ellenére is simán kikapcsolt kicsivel több mint két órára. Valami ilyesmit kellett volna Bruceéknak húzni a Die Hard 5-ben, de sajnos a végeredmény ismert. Tatumnak meg több akciószerepet, a gonoszok szétlövésében/szétverésében jelenleg verhetetlen a fiatalabb generáció tagjai közül.

A Nagyi Szeme Fénye

Akkor nekiállok 3 sör és végigbukdácsoltamaközépsulitnyelvtanból után, hogy negapozitív képet kapjatok erről a nyálas, csöpögős remekműről...

Nagyon kedves emlék számomra, mivel igazából semmiről sem szól csak a buliról, piáról, sexről, narkóról, kockulásról! Hőseink nem nőnek fel soha, nem törődnek semmivel, próbálják az élet értelmét telibe lesz@rni, egy kis spontanitással, frappáns befejezéssel. Szerintem el is mondtam a történetét röviden. Általában az ilyen filmek ugyebár néző hajhászok és csak a pénzre mennek... ez ebből kicsit kimaradt.
Ennél nagyobb gyöngyszemet nem is láttam a vígjátékok terén 2006 óta. Jól van... volt néhány elviselhető, de ha nem látom olyan rosszul, mintha kétszer olyan rosszul látnám, bandatag még Adam Sandler is a köztes, későbbi filmekben.
Igaz szegény rendező bácsinak Nicholaus Goossen-nek első és (éppen, hogy majdnem) utolsó rendezése, de ilyen arcok is feltűnnek mint Nick Swardson, Allen Cowert, Joel Moore. Van akiknek ez nem mond sokat, de én bírom őket szóval STFU! :P :D
Személyem nem hiszik az ilyen IMDb, meg ilyen Rottentomatoes-nek, mert ugyebár ezek szubjektív vélemények. Kinek a pap, kinek a misebor. Ízlések és pofonok.
Ha még nem láttam volna, a bejegyzés után megnézném... ! Csak ajánlani tudom azoknak, akiknek egy laza délutáni filmre kíváncsiak, hogy este a haveroknak lehessen mit (a több téma kimerítése után) mesélni a késdobálóban!

cső!

After Earth

Baszki, ez valami félelmetesen szar film lett, pedig bíztam benne, hogy csak divatból fikázza annyira a jónép. Egyenesen az Asylum stúdió legkiemelkedőbb alkotásaival (Sharknado, Megacápa vs. Krokoszaurusz és még sorolhatnám) van versenyben, ami már csak azért is elég szánalmas, mert Will Smith játssza az egyik főszerepet. A történet annyi, hogy ezer évvel később járunk, az emberiség már régen elhagyta a Földet, de egy úton levő űrhajó aszteroida mezőbe kerül és véletlenül pont egy 1-es számú karanténbolygóra (a Föld, tadamm) zuhan. A balesetet csak Smith meg a gyereke (aki igazából is a gyereke) élik túl, a papinak eltörik mindkét lába és a kölöknek kell elmásznia az isten háta mögé a gép leszakadt farokrészéhez, hogy megszerezzen egy jeladót, amivel segélykérést küldhetnek az űrbe.
Ott válik a helyzet viccessé, amikor elszabadul egy szörnyeteg, amit az űrhajón cipeltek, és a kis Smith elkezdi egy órán keresztül kerülgetni és csak úgy tudja legyőzni, ha nem fél, mert a lény nem lát és nem hall, csak a levegőbe bocsátott feromonok szagát érzi, amit a félelem vált ki. Ez még így el is menne szódával (ezt úgy értem, hogy az elképesztően baromság alapsztori felett valamiféle tudatmódosító szer befolyásoltsága alatt esetleg szemet lehet hunyni), ha a Smith-gyerek nem lenne olyan hihetetlenül tehetségtelen színész, hogy egyetlen komolynak szánt jelenetet sem lehet kibírni röhögés nélkül, ráadásul még a papa sem erőltette meg magát túlzottan, inkább rajta is a kínlódást érezni, és nem csak a törött lábai miatt haha. És még a látvány sem olyan pofás, mint amilyennek a trailerek mutatták, a gonosz szörnyeteg egyenesen nevetségesen béna, mintha a 80-as évek gagyibb B-kategóriás filmjeiből lépett volna ki.
Imdb 4.9, Rotten Tomatoes 11%. Lehet be kéne fejezni, kedves M. Night Shumbulumba?

Breakfast Club

Mivel tegnap este a Tökéletes katona 3-ra (ki gondolta volna, hogy már ennyi része van) nem voltak kíváncsi, inkább elővettem századjára is a Breakfast Clubot. Ez az a film, amiben öt diák szombat reggel büntetését tölti az iskola falai között, ki-ki a maga ügye miatt. Mindnyájan szöges ellentétei a másiknak, mondhatni a különböző tinédzser-sztereotípiák megtestesítői, és a kezdeti ellenségeskedések után szép lassan összemelegednek. Tök minimalista az egész, kilencven percen keresztül csak beszélgetnek (illetve előfordul, hogy az igazgató elől bujkálnak a folyosón meg füveznek is), de olyan mesteri dumákat nyomnak, hogy egyszerűen nem lehet nem beleszeretni. Plusz az egészről csak úgy süt a 80-as évek feeling, ami megint csak tesz rá egy nagy lapáttal. A színészek is marhajók, bár sajnos nekik sem termett sok babér a későbbiekben, gondolom nem igazán tudtak kiszakadni a brain, athlete, basket case, princess, criminal skatulyából. A vége meg minden idők egyik legikonikusabb befejezése, miközben szól a Don't you forget about me a Simple Minds-tól. Öklöket a levegőbe! Kult.

Helló.

Ha már valaki a legeslegelső bejegyzésében annyira sem méltatta a "leendő" olvasókat, hogy helló, még olyan leereszkedő, fenyegető, lekezelő hangszínben, amiben az "ó" el van nyújtva jó hosszan...

Akkor most én megteszem! 

HELLÓÓÓÓ!

Kellemes időtöltést... frászt. Kellemes a lábvíz... szóval érezzétek jól magatokat! 

Lássunk neki

Ez lesz a blog, ti meg elvileg majd olvastok. A kinézet egyelőre elég szar, de szerencsére itt van Haver Jézus, hogy feldobja.

JUHÉÉÉÉ!